10.nap szerda

Nagyon repül az idő...

Szerda reggel van, az eső szemerkél...ma az utolsó kirándulásunkra megyünk Tintagelbe. Remélem mire odaérünk kiderül az ég.Így is lett.

Verőfényes napsütésben értünk oda, izgatottan vártuk, hogy a szél miatt megmászhatjuk e a hatalmas sziklákat, hogy láthassuk a végtelennek tűnő Atlanti óceánt. Minden szerencsésen alakult, bár a sziklák tetején nagyon erős volt a szél.Vékony ösvényen túráztunk felfelé, ami fárasztó volt, de megérte :-) Fahídon keltünk át a vízen két szikla között!!(na jó, majdnem összeért a kettő, de akkor is félelmetes volt lenézni a hatalmas magasságból..fényképet sem mertem készíteni )

Hihetetlen látvány fogadott /erős orkánszerű széllel, ami tényleg majd elvitt/, elénk tárult a gyönyörű kék-zöldes színű, fehér fodrokkal ékesített , tiszteletet parancsoló óceán. Ahogy néztem a távolban összeérő eget és vizet, elmerengtem, milyen apró és védtelen az ember ehhez az óriás erejű, néha békés,máskor romboló természeti csodához...olyankor pedig nem szeretnék a karmai közé kerülni...Valahol a távolban pedig ott van Amerika...

Próbálok feltenni képeket, remélem visszaadja ezt az érzést, amit mindenkinek látni kell egyszer.

Ja, és megkóstoltuk az itt készített ,eredeti pasty-t.(remélem jól írtam) ez egy változatos töltelékkel töltött tészta, félbehajtva,a széleit ilyen fodrosan benyomkodják. Én egy traditional pasty-t ettem, ami szerintem zöldséges töltelékkel van készítve, enyhén csípős, némi húst is éreztem benne, forró volt és ízletes.It was yummy:-)

Mára búcsúzom, mert holnap feladatok várnak rám a suliban, bemutató tanítás a többieknek..

I have no time to waste.I'm sorry i must be going now...Good night. See U tomorrow :-)